Biztosan sokan felvonnák a szemöldöküket ugyanúgy, ahogyan a helyi boltosok is tették, amikor Papp János és barátai megérkeztek Barcsra. „BARCSRAAA???” – hangzott el a csodálkozó kérdés az első napon, amikor a csapat megosztotta a helyiekkel, hogy ők bizony kifejezetten ide érkeztek nyaralni.
A válasz hamar megszületett: ez a vidék annyi rejtett kincset, csodás tájat és csupaszív embert tartogat, hogy az itt töltött napok mindenkit magával ragadtak.
A bakancsos társaság – élén a mindig mosolygós Papp Jánossal és a lelkes túratárs, Pokorny Lia színművésznővel – július végén vette birtokba a Dráva mente festői vidékét. A vakáció nemcsak a feltöltődésről, hanem a gyökerek kereséséről és a mély barátságokról is szólt.
Már a második napon mélyebbre ástak a természetben: Selyem József kíséretében a Darányi Borókás ösvényeit rótták. Távcsővel a kézben és testközelből csodálták meg a környék gazdag növény- és állatvilágát, miközben a táj békéje átjárta a lelküket. A nosztalgia és a megható pillanatok sem maradtak el: ellátogattak Somogytarnócára, Papp János szülőfalujába, valamint Niklára is, ahová a művész gyermekkori emlékei kötik, hiszen négyéves korától ott élt.
A szárazföldi kalandokat víziek váltották fel. Ungvári Zoltánnal és feleségével két napon át kajakoztak a Dráva vadregényes hullámain, de jutott idő a kultúrára és a hagyományokra is, hiszen egy kedves meghívásnak eleget téve látogatást tettek János régi barátjánál, a neves íjásznál, Kassai Lajosnál. Az aktív napok fáradalmait a Barcsi Gyógyfürdő és Rekreációs Központ medencéiben pihenték ki.
A vakáció méltó koronája egy különleges, kettős ünnep volt. Anderné Röszler Erika polgármester asszony és Papp János művész úr – akik csupán két nap eltéréssel ünneplik születésnapjukat – egy hangulatos, ünnepi vacsora keretében koccintottak az itt töltött napokra.
A búcsú pillanataiban a csapat egyhangúlag vallotta be: annyi szeretetet, szépséget és emléket kaptak Barcstól, amit szavakba sem lehet önteni. Papp János szívből jövő hasonlata talán mindent elárul:
„Ha hálánkat és pozitív tapasztalatainkat beleönthetnék a Drávába, az kiöntene a medréből.”
Ez a csodálatos baráti társaság végül felejthetetlen élményekkel gazdagodva tért haza, de a szívük egy darabja Somogyban maradt – olyannyira, hogy már most a visszatérést tervezik. És talán ez a legszebb üzenet számunkra: büszkeséggel tölthet el minket, hogy egy igazi ékszerdobozban élünk, amelyet a világ zajától távol, a Dráva partján érdemes újra és újra felfedezni.
Öröm volt számomra megszervezni ennek a kedves, vidám, közvetlen csapatnak az ittartózkodását. Külön köszönöm Selyem Józsefnek és Ungvári Zoltánéknak a rengeteg segítséget együttműködést, és azt, hogy megmutatták az igazi somogyi vendégszeretetet.
Remeténé
